Alapige: „És azt parancsolta az ÚR Isten az embernek: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és a gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, bizony meghalsz.” (1Móz 2:16-17)
Hitre jutásom után sok új lelki törvényt ismertem meg, ami a belső emberem növekedését hozta. Ilyen volt a tiltott fa története, amit „A két fa és a bolond ember” címmel raktároztam el magamnak. Mindaddig irritált ez a tiltás, amíg nem értettem meg az Ige lényegét. Az első dolog, ami ellen lázadtam, maga a tiltás gondolata volt. Miért akar Isten bármit is megtiltani az embernek? Bántotta a hiúságomat, és nem is vettem észre, hogy ezzel Istennel tettem magam egyenlővé. Elég sok dolgot tiltottam meg a gyermekeimnek. Volt, amit elmagyaráztam, volt, amit nem, de ebben az esetben ezt természetesnek tartottam. Az első megértett üzenet ebben a témában az a felismerés volt, hogy amiként szeretetből nem osztok meg mindent a fiaimmal, úgy az Úr is szeretetből óvta az embert a jó és gonosz tudásától. A legutóbbi tapasztalatom ezt csak erősítette bennem.
A 2024-es Eurovíziós Dalfesztivál őrületeit néztem, és a lelkem egyszerűen szenvedett. Látva a sötét erők ilyen mérvű aratását, a lelkem egyszerűen fájt. Szenvedett. Minél sötétebb volt egy produkció, annál több szavazatot kapott, és ez jól mutatja az emberek lelki állapotának romlását. A sötétség atyja olyan gonosz, alattomos módon aratja le fiataljainkat, akik mind ehhez fokozatosan, de aránylag gyorsan szoktak hozzá. Hol van már a szakállas nő győzelmén való felháborodás! Itt már a pokol mélységeit mutatták meg nekik. Az ő lelkük már nem fáj, nekik ez már tetszett. A gonosz „lelki érzékenyítése” jól működik. Ekkor értettem meg, hogy Isten ettől akart megvédeni minket. Ettől a mérhetetlen gonoszságtól, amit normális ember nem tud sérülés nélkül elhordozni. Szóval nem a jó tudását irigyelte Isten tőlünk, hanem a gonosz tudásának sötét, mélybe húzó erejétől akart megmenteni.
Így már jobban érthető, miért tiltotta meg Isten, hogy egyen az ember a jó és gonosz tudásának fájáról? A Sátán szereti ezt úgy beállítani, hogy Isten nem akarta az ember nagyságát. A jó és gonosz tudója az Isten, ez az ő sajátja, és ez az Ő ereje. Az embernél nagyobb erő a gonosz, ha ismeri, le fogja győzni. A szülőknek ismerős ez a gondolkodás. Ha biztosak abban, hogy a gyereknek még jobb, ha nem tud szörnyűbbnél, szörnyűbb dolgokat, akkor óvják ezektől. Vannak dolgok, amiket a szülők a gyerek elől eltitkolnak, mert tudásuk olyan felelősség, amit nem tudna elhordozni, képtelen lenne felfogni, mert ez az ismeret csak megzavarná, veszélybe sodorná. Ilyen az Isten óvó szeretete velünk szemben. A fenti eurovíziós példa is jól mutatja, milyen mélységig jutott az ember. Önmagában nem tudja a jót választani.
Kérdezhetitek, akkor Isten miért nem büntette meg azonnal a gonoszt? Megbüntette. Mert azonnal megmondta, hogy Jézus fog a gonosz fejére taposni. De a legnagyobb büntetése mégis az, hogy végig kell néznie, miként rombolja le Isten a sötét erők minden ármányát, és hogyan fordítja a gonoszt mindig jóra. Nemrég beszélgettem egy kedves rokonommal, aki azt mondta: „Isten nem is tehet mást, csak jót, mert Ő az eredendő Jó.” Lelkemet melengette ez a gyermeki hit.
Hadd mondjak még egy fontos felismerést: a Sátán azt hiszi, hogy a jó és a gonosz tudója, de ez nem igaz. Ő csak a gonosz tudója, a jót csak akkor látja meg, amikor Isten lerombolja az ő gonoszságát. A kereszt titkát sem ismerte. Azt hitte, győzött, most végre sikerült legyőznie a Jót, azt hitte, Jézus miatta halt meg, pedig „csak” miattunk, helyettünk, értünk. A Sátán a gonosznak viszont nem csak tudója, hanem birtokosa is. Olyan hatalom, ami ellenségként „mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit nyeljen el…” (1Pt 5:8) Komolyan kell ezt vennünk, ugyanakkor tisztába kell lennünk azzal, hogy van nála nagyobb hatalom: a kereszten meghalt Jézus, aki már legyőzte őt, és mi a győztes csapatnak lehetünk tagjai.
Miért fogalmazódott meg a „A két fa és a bolond ember” cím bennem? A válasz egyszerű. Két olyan fáról van szó, ami életünk alapvető meghatározója. A Paradicsomban minden az embert szolgálta. Isten azért teremtette a Paradicsomot, hogy abban az ember boldogan és gondtalanul éljen. Minden az emberé volt, csak az az egy fa nem, de neki csak az az egy fa kellett. Az az egy, amiről a Sátán elhitette, hogy akkor lesz boldog, ha az övé lesz, mert akkor olyan lesz, mint az Isten. Elhitte, hogy enélkül az egy fa nélkül nincs boldogság. Most a világ látszólag az övé, mégis boldogtalan. Minden kell neki, csak egy fa nem kell, a Keresztfa, pedig boldogságának forrása ott van. Most a Sátán éppen fordítva járatja vele a bolondját. Ott az az egy kellett, ami a halálát okozta, most csak az az egy nem kell, ami az életét visszaadná, ami lehetővé tenné, hogy olyan lehessen, „mint az Isten”. Isten fiaként élhetne.
Pünkösd a Szentlélek kitöltésének ünnepe, az egyház alapításának ünnepe. Csak a Lélek tud kiragadni bennünket ebből a vakságból. Csak Ő tudja megkenni szemünket „szemgyógyító írrel”, hogy lássunk. A laodiceai gyülekezet sem tudott különbséget tenni a jó és a rossz között. Önteltsége megrontotta az egészséges értékítéletét, és úgy cselekedett rosszat, mintha abban semmi rossz sem lenne. Ma ugyan ezt látjuk. A „szemgyógyító ír” a Szentlélek gyógyító és újjáteremtő hatalmát jelképezi. A Szentlélek mint kenet megnyitja a szemeket. Aki ezzel a kenettel bír, annak szeme meggyógyul, és nem csak látni fogja a jó és a rossz közötti különbséget, hanem a Lélek erejével meg is tudja a jót cselekedni. Kérjük hittel a Szentlélek világos látását és vezetését életünk minden területére!
„Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve...” (Jak 1:5-6)
Unger Károlyné
